Kislányként párszor örültem volna annak, ha van egy nővérem, aki beavat az élet nagy dolgaiba, elleshetek praktikákat, vagy csajoskodni lehet kicsit. Három szeretett bátyám van, akiknek nagyon sok mindenért hálás vagyok, de lássuk be, a körömfestéshez nem igazán értenek.
A suliban természetesen voltak barátnőim, velük mai napig jó barátnők vagyunk és sok lányos dolgot tőlük tudtam meg először, de nagyon sokszor ment a cicaharc is rendesen. 🙂
Felmerül a kérdés, hogy mi van az édesanyámmal? Szegénynek a legkisebb gondja is nagyobb volt a nagycsalád mellett, minthogy ellásson engem női praktikákkal. Falusi gyerekként ez a nővér utáni vágyódás tényleg csak alkalmanként tört rám, számos felfedezni való dolog akadt az utamba a kerttől a rétig. Néha-néha azért mégiscsak jó lett volna illatos púderek, krémek, körömlakkok között bűbájosan az élet csajos dolgairól cseverészni.
Azt hiszem abban egyetértünk és tudjuk mindannyian, hogy a csajoskodás nemcsak rózsaszínű illatfelhőkből áll, hanem gyakori a rivalizálás, pletyka, ítélkezés és így tovább.
A tapasztalatokkal párhuzamosan mindvégig hittem abban, hogy létezik olyan női közösség, ahol egymás elfogadása, megértése, támogatása, inspirálása és gyógyítása az, ami működteti a kapcsolódást és nem a húzd meg – ereszd meg játszma.
Ahogy egyre jobban haladtam az önismereti utamon, megértettem, hogy bárkivel állok szembe, a tükörképemet látom annak édes és kevésbé kellemes részletével együtt. Ez a megértés vitt az elfogadásig, majd az elfogadás a szeretetig, hogy igazából minden nő ugyanazzal küzd, lelke mélyén ugyanarra vágyik és a problémák széles palettájából biztosan akad 1-2, ami mindannyiunkban közös.
Ez a megértés egy kellemes tapasztaláshoz is vezetett, észrevettem, hogy javulnak a kapcsolataim, türelmesebb vagyok, egyre jobban érdekelnek az élet folyamatai. Ezzel együtt új emberek, barátok, barátnők léptek az életembe, akikkel egységérzést tapasztalhattam meg és ez fantasztikus volt!
Egy „véletlen” folytán sodort össze két olyan nővel az élet, akikkel rögtön az első alkalom után több, mint 6 órát beszélgettünk. A beszélgetéseink főleg megélésekről, hibákról, tanulságokról, tapasztalatokról szóltak és egyszer sem merült fel a kibeszélés vagy pletyka.
Fantasztikus volt a felismerés, hogy a kislányként vágyott nővér egyszercsak megérkezett és a türelem ajándéka, hogy mindjárt kettőt is kaptam belőle. 🙂 Női testvériségünk fő mozgatórugója elsősorban egymás támogatása abban, hogy tovább fejlődjünk és olyan női közösséget hozzunk létre, amelyben felemelő, gyógyító és inspiráló lenni. Májusban találkoztunk ilyen minőségben először és augusztusban létre is hoztunk egy tábort ezzel a szellemiséggel.
Hálás vagyok, hogy ez a pici testvéri kör elkezdhetett egyre szélesebb körben növekedni és új nővérekkel való kapcsolódást élhetek meg én is és mindannyian, akik összekapcsolódunk. Ez a bővülő kör egyre hatékonyabbá válik, jobban felgyorsítja a fejlődést, a gyógyulást és egy örök szövetséget köt nő és nő között.
A tábor óta havonta egyszer tartunk találkozót a résztvevő drága nőkkel, melynek elsődleges célja az összekapcsolódás, beszámolunk egymásnak a történésekről és tapasztalatokról, ha szükséges, támogatjuk egymást azzal, amivel éppen tudjuk.
